Tegnap érdekes dologgal hozott össze a sors.
Meghívást kaptam egy rendezvényre, amit egy főzőiskolában tartottak.
A hivatalos program után közös főzés és vacsora volt a program.
Kicsit féltem a dologtól, de végül nagyon jó érzésekkel távoztam.
Egyrészt az egész közös főzőcskézés nagyszerű program volt (minden 4 fős csapat mást főzött), de tulajdonképpen nem ez volt az apropója, hogy bejegyzés készült róla.
A 2-3 órás főzős során folyamatosan kóstolgattam a saját és más csapatok főztjét. Igaz csak egészen apró falatokat, az íze kedvéért. Majd a terítés után meg is vacsoráztam, amivel kivívtam a csapattagok döbbenetét. Már az elfogyasztott mennyiséggel.
A három fogás mindegyikéből ettem egy falatnyit. És nem lettem rosszul, nem hánytam. Tudtam mellette inni.
Ez nagyon pozitívan érintett, mert úgy tűnik, hogy egyre jobb lesz a dolog.
Utolsó kommentek