Biztosan

Régen írtam a blogba. :-)

Szerencsére ennek az az oka, hogy semmi nem történik, a legjobb értelemben.

A hányás teljesen elmaradt, szinte mindent eszek. Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem kívánok. Ilyenek a fehér kenyér, zsömle, kifli. édességek.

Sokkal inkább a sós ízekre "bukok". Míg régen egy falat csokit kaptam be, most sokkal inkább egy olivabogyót vagy hasonlót. 

A kilókról is pár szót: 130-132 kilóról indultam és  mai napon 100,5 kiló vagyok. Az ismwerősök szerint elképesztően sokat fogytam. Már csak 60 deka szükséges a kitűzött célhoz, hogy kétszámjegyű legyen a kijelzés a mérlegen.

Szerencsére semmi különös nem történik, de úgy tűnik, hogy rendeződik a hányás probléma.

Az elmúlt három napban egyszer sem kívánkozott ki a kaja. Pedig mindenfélét ettem.

Volt lángos (!), kenyér, hús.

Biztosan igaza volt a Mohos dokinak, hogy három hónap alatt ez a probléma is megoldódik. Valamelyik nap már fényképezőgép elé állok és felrakok egy előtte, utána párost.

Lassan két hónap telt el a műtét óta. 

Az elmúlt két hétben mintha megállt volna a mérhető súlycsökkenés, viszont pár napja újra meggyorsult. napi 20-30 dekával vagyok könnyebb. És akkor következzenek a számok (mert ugye a számok nem hazudnak):

Súlycsökkenés: 17 kg

Haskör csökkenés: 12 cm

csípő kör csökkenés: 12 cm

A körülöttem élők szerint már napról-napra látszik, hogy egyre kisebb leszek és állítólag fiatalabbnak is nézek ki.

Hamarosan csinálok fotót és azt is felrakom. Megkeresem azt a pólót amiben az eredeti fotó készült, hogy legyen összehasonlítási alap. 

Étkezés: sajnos még mindig előfordul, hogy visszajön a kaja, de ez csak közvetlenül az étkezés után. A tapasztalatom azt mutatja, hogy a hússal van a  legtöbb probléma. Ezt a darált húsos verziókkal próbálom kikerülni.

Régen jelentkeztem a blogon és már sokan reklamáltátok. :-)

Ennek egyszerű oka van. nem igazán van mit írnom. Szerencsére semmi különös esemény nem történt. 

A kilók számolását újra kezdtem, mert a fürdőszobamérlegem teljesen összevissza kezdett mérni, ezért beszereztem egy újat. Ez most 115 kilót mutat (-15 kiló). Viszont ahogy mások is írták, vannak időszakok amikor a kilók nem igazán mennek lefele, de a test egyéb méretei csökkennek. 

Feleségem méri a haskörtérfogatomat és a csípő méretemet. érdekes, hogy amikor a mérleg nem mutat változást, akkor is ezek a méretek csökkennek. (Szerencsére.)

E mellett kezdenek elmúlni a méregtelenítés velejárói. Csökken a pattanások száma.

Étkezés: még mindig vannak gondjaim vele. 2-3 naponta visszajön a kaja, szinte azonnal az evés után. Még nem találtam ki, hogy vajon milyen elven, milyen kajától, de egyre inkább körvonalazódik, hogy a húst nem szereti a szervezetem. Ennek ellenére volt, hogy a friss cseresznye köszönt vissza. 

Tegnap érdekes dologgal hozott össze a sors.

Meghívást kaptam egy rendezvényre, amit egy főzőiskolában tartottak.

A hivatalos program után közös főzés és vacsora volt a program.

Kicsit féltem a dologtól, de végül nagyon jó érzésekkel távoztam.

Egyrészt az egész közös főzőcskézés nagyszerű program volt (minden 4 fős csapat mást főzött), de tulajdonképpen nem ez volt az apropója, hogy bejegyzés készült róla.

A 2-3 órás főzős során folyamatosan kóstolgattam a saját és más csapatok főztjét. Igaz csak egészen apró falatokat, az íze kedvéért. Majd a terítés után meg is vacsoráztam, amivel kivívtam a csapattagok döbbenetét. Már az elfogyasztott mennyiséggel.

A három fogás mindegyikéből ettem egy falatnyit. És nem lettem rosszul, nem hánytam. Tudtam mellette inni.

Ez nagyon pozitívan érintett, mert úgy tűnik, hogy egyre jobb lesz a dolog.

Nevezetes nap a mai.

Ma négy hete volt a műtét.

Szerencsére azóta folyamatosan javul a helyzet. Egyre kevesebbszer kínoz a hányinger, bár még mindig nem jöttem rá teljes bizonyossággal, hogy mi okozza. Van amikor ugyanaz a mennyiségű és fajtájú kaja kijön, másnap nem.

Sebeim kettő kivételével szépen gyógyulnak.

Fogyásom most egy kicsit lassult (szerencsére).

Fizikai kondim is javul.

És a napi hír: sikerül olyan szerencsétlen módon ennem, hogy ennyit egyetemista korom óta nem hánytam. :-(

Tegnap panaszkodtam az ízérzékelés elmaradásáról, illetve a keserű szájról. 

Úgy tűnik, hogy ez megoldódik. Ma brassói volt ebédre, nagyon jó ízű volt. Nem volt hányingerem és minden íztnagyon élveztem.

Ugyan megint nagyon jóllaktam, de gond nélkül abszolváltam az ebédet.

Ha még a nap is sütne, akkor tökéletes nap lenne.

Szép lassan haladok afelé, hogy elérjem az egy hónapot a műtét után.

Érdekes változásokat tapsztalok. Most már nemcsak a környzet visszajelzései alapján tudom, hogy csökken a súlyom, hanem a ruhákból és a saját érzésemből is.

Viszont nagyon furcsa dolgokat tapasztalok. Szinte teljesen eltűnt az ízérzékelésem. Gyakorlatilag semminek nem érzem az ízét. Valamint a nap folyamán egyre keserűbb lesz a szám széle.

Nem igazán tudom mire vélni. Még várok, de ha nem történik változás, akkor kénytelen leszek megkérdezni valami hozzáértőt.

Kajálás: sajnos még mindig nem tökéletes. Viszonylag gyakori a hányiger, illetve a hányás.

Ma van három hete, hogy megműtöttek.

Megfogadtam, hogy csak szerdánként állok a mérlegre, illetve mérem magam.

Szóval itt vannak az eredmények:

Súly: -12 kg

Haskörfogat: - 9 cm

Csípő: - 6 cm

Kicsit aggódom, hogy túl hirtelen, de majd meglátjuk.

A 8 műtéti sebbből már gyakorlatilag csak három látszik, de az is szépen gyógyul. Szerintem 2-3 héten belül teljesen el fog tűnni.

Lassan belerázódok a mindennapokba. 

Sajnos vannak apróbb problémáim.

Az utóbbi 2-3 nap szinte nem múlik el anélkül, hogy ne lenne hányingerem, illetve az egész napos futkosás után össze tudnék esni.

Hát, finoman szólva sem vagyok a fizikai teljesítőképességem csúcsán. :-)

Úgy tűnik, hogy nagyon nehezen megy a gyomrom méretének, a szememnek és az étkezés sebességének összehangolása. Bár bízom benne, hogy hamarosan sikerül.

A mérleg viszont biztosan elromlott a fürdőszobában.

Szerdán újabb eredményközlés érkezik. 

Reggelire a szokásos smoothiet ettem. Ebédre már elég éhes voltam.  

Ebéd:csirkemell roston, sajtmártással. Sajnos valószínűleg mohó voltam, mert egy kis része visszajött. Úgy tűnik, hogy még mindig gyorsan eszek a családi ebédeknél. 

Érdekes, hogy a munkahelyemen, ahol csak csipegetek, ilyen gond nincs.

Egy érdekes megfigyelés: amióta hazajöttem a kórházból rettenetesen jól alszok. Minden éjszakát szinte mozdulatlanul alszom végig. Vajon másnál is így van?

Reggeli: 1 banán

Ebéd: csirkemáj, főtt krumpli

Itt valószínűleg a mohóság vétkébe estem, túl gyorsan ettem és pillanatok alatt kijött az ebéd. Valószínűleg az is rásegített, hogy még ittam is hozzá.

Pillanatokig úgy éreztem, hogy eldobom magam, de amikor ürült a gyomrom, akkor rendeződött a dolog. 

Fél óra múlva újra tudtam enni pár falatot.

Lassan vége az első munkával töltött hétnek. Igaz csak két napos volt a hét.

Tapasztalatom szerint gond nélkül csinálom az ülő munkámat, csak egy kicsit fáradékony vagyok.

Tegnap még a gyerekkel íjászedzésre is mentem. Igaz, estére már eléggé elfáradtam.

Kaják:

reggelente smoothie

napközben:

1 db 250 g-os joghurt + 1 banán (csütörtök)

50 g felvágott, fél kifli, 20-30 dkg eper (péntek).

Éhségérzetem szinte semennyi, viszont még mindig folyamatosan küzdök a megehető mennyiség megtalálásával. Rendszeresen fölé lövök. :-)

Viszont az biztos, hogy csak lassan, türelmesen lehet enni.

Ma került sor a varratszedésre, illetve egy elbeszélgetésre a dokival. 

Szerencsére a varratszedés pillanatok alatt elkészült. 

Két problémára kérdeztem rá:

- a bal oldalon néha egy keményebb dolog tapintható a varrat alatt. Állítólag ez teljesen normális, és nem kell izgulnom. Tehát nem izgulok. :-(

- elég "rekedt kakas" hangom lett az utóbbi időben. Úgy tűnik, hogy ez nem függ össze az intubálással, valószínűleg egy kisebb megfázás szólhatott közbe.

Legközelebb 3 hónap múlva kell mennem, már vérvizsgálati leletekkel.

Meglátogattam a mai és a holnapi műtétre váró "sorstársakat". Úgy tűnt örültek neki.

Viszont ma visszajött az ebéd egy része. Az ebéd állt 3 szelet párizsiból és egy fél kifliből. Valószínűleg nagyon mohó voltam és ez okozta a problémát.

Egy apró ötlet: nagyon hiányzott, hogy nem tudok eleget inni. Ha apró kortyokban lassan iszom, akkor hallatlan mennyiséget képes vagyok magamba dönteni. (köszi Timmi az ötletet!)

És akkor ígéretemhez híven a szerdai méricskélés:

Induló súly: 130 kg

Jelenlegi súly: 121 kg

Én szerencsére még nem dolgozom. 

Ma a reggelis a szokásos smoothie, ebédre töltott zsenge tök volt. 

A kondim teljesen korrekt, bár igazán az első munkanap mutatja majd meg. Viszont teljesen megértem azokat akik ha nem fizikai munkával keresik a kenyerüket, akár már a műtét után egy héttel dolgoznak. 

Holnap megyek Veszprémbe kontrollra és varratszedésre.

A műtét utáni első vasárnap amit itthon töltök.

Ma reggel kicsit gyenge voltam, ezért még visszafeküdtem aludni egy kicsit.

Reggeli: smoothie.

Ebéd: párolt hal gombával.

Vacsora: egy szem szamóca :-) + 1 kis méretű banán.

Mivel többen kértétek, ezért elkezdem vezetni a kajanaplót.

Reggeli: 100% narancslé, 3 babapiskóta

Ebéd: rakott krumpli, szétnyomkodva, tejföllel. Kb. fél tenyernyi. 

Délután egy nagyon kicsi banán.

Este: hasonlóan az ebédhez.

Szerencsére nincs mit írnom.

Teljesen jól vagyok, csak még fejben szoknom kell a kaja adagok összemenését. 

Szinte annyit eszem mint egy beteg veréb, de még mindig inkább fölé lövök, mint alá. Ez durva "nagyon tele ettem magam" érzéssel jár.

A sebeim szépen gyógyulnak, második kiveszik a varratokat is.

Fizikailag úgy tűnik, hogy minden rendben és már a bal oldalamon is tudok aludni.  

Közben intézem a betegségbiztosítómat is, hogy fizessenek, de még nem tudták hova sorolni a beavatkozást. :-)

Szerencsére már második napja itthon. 

Folyamatosan gyakorlom a "keveset evés tudományát". Hol több, hol kvesebb sikerrel.

Végre elmúlt a hasmenésem.

Evés: ma megvolt az első "túlevésem". A délutáni kajálás után majdnem hánytam, szörnyű sok volt (nekem) amit ettem. 

Közérzet: teljesen jó, még a bal oldali sebek egy kicsit érzékenyek. Viszont már tudok oldalt feküdve aludni, sőt a reggel már balra fordulva ébredtem.

No, megint szinte alig aludtam az éjjel. 

De ez már így megy a kórházban.

Ma reggel már hazamenős szerelésbe szerelkeztem fel és érezhetően jobb kondiban voltam.

Reggelire a szokásos piskóta-tea kombó. :-)

Ebédre a szokásos yoghurt és egy kis kórházi befőtt. 

Viszont nagyon jó hír: még napközben bejön Mohos doki megírni a zárójelentést, ezért már kora délután megyek haza.

Végül fél kettőre ért be értem a feleségem és négy órára már haza is értünk.

Az út egy kicsit hosszú volt és viszonylag elfárasztott a két órás ülés. 

És akkor pár szót a kórházi körülményekről: 

- emberek

Nagyon hálás vagyok Mohos dr. teljes műtős csapatának (sajnos csak az altatóorvossal találkoztam személyesen, illetve tudom a nevét), hogy a nem könnyű pillanatokon átsegítettek. Az osztályon dolgozó nővérek és az egy ápoló akivel találkoztam minden alkalommal segítőkészen és barátságosan álltak hozzám, pedig nem vagyok könnyű eset. 

- szoba

szerencsém volt, mert két ágyas szobába kerültem saját zuhanyozóval és WC-el. 

A szokásos helyzet.

Kaja: ugyanaz mint tegnap megfejelve 2 x 2 dl gyümölcs turmix-al.

Egyre többet mozgok, egyre kevésbé fáradok, de azért még 1-2 óra fentlét után visszafekszem pihenni.

Már végignéztem a Formula1-s nagydíjat. :-)

Naponta cserélik a kilógó "csöveimen" a zsákocskát. 

Titokban megszabadultam a kompressziós harisnyától, ami jelentős komfortjavulást okozott. nem is értem, hogyan bírják ezt a nők. :-)

Viszont a jó hír az volt, hogy a doki szerint ha minden rendben, akkor hétfőn este hazamehetek.

Az éjszaka hosszú és unalmas volt, természetesen megint nem tudtam 2-3 óránál többet aludni.

Szombat reggel már kaptam reggelit.

5 darab babapiskóta és tea.

Nem ér nevetni, saját magam elnyámmogtam. Ilyen jól már régen esett babapiskóta. 

napközben sokszor felkeltem, sétáltam egy kicsit, majd pihegtem egy kicsit sokat. Úgy éreztem, hogy annyi erőm sincs, hogy ha egy légy nekem repül, akkor felborít.

Viszont nagy örömömre Timi és párja bejöttek meglátogatni (Nagyon köszönöm nekik ezúton is.), valamint egy júniusban műtött és kontrollon járt beteg is benézett hozzám. 

A család is meglátogatott, tehát eltelt a nap. 

Délben már kaptam volna ebédet (húsleves, krumplipüré), de én inkább a családtól kapott Cserpes yoghurt felére szavaztam. A többi beteg szerint jól döntöttem. Folyamatosa ittam vizet, illetve teát. 

Szerencsére semmilyen kellemetlenségem nem volt (hányinger). 

Este még befaltam a yoghurt második felét. Máskor akár kettő is megettem reggelire. :-)

A felkelésnél nagy segítségemre volt a felső kapaszkodó, a lefekvéshez pedig kaptam a nővérektől (róluk csak jót!) egy létraszerű dolgot, amit az ágy végére akasztottak és ezzel vissza tudtam maga ülő helyzetből fekvőbe engedni. 

Kora délelőtt letoltak a röntgenre egy "nyeletéses röntgen vizsgálatra".

Ez gyakorlatilag úgy történik, hogy egy szörnyű ízű löttyből kell szívószálon egy keveset lenyelni és ezt a kontrasztanyagot figyelik, hogy merre halad.

Talán ez a nap volt az egész időszak legmélyebb pontja. Ekkor kellett először felállnom az ágyról miközben lógott belőlem a katéter, majd két lépcsőn felmászni a röntgenasztalra, majd ugyanezt visszafelé.

Hát nagyon kellemetlenül éreztem magam.  Iszonyúan elfáradtam. Ez volt az egyetlen pillanat amikor úgy éreztem, hogy ha visszatekerhetném az időt, akkor visszatekerném.

Mindezt tetézte, hogy a jobb kézfejembe rakott branül nem úgy működött és teljesen felödémásodott a jobb csuklóm.

Ekkor több kísérletet tettek egy új berakására, de eredmény nélkül. Ez különösen kellemetlenül érintett, mert én meg tű...

Azért a végén már én sajnáltam a nővéreket. De szerencsére jött egy doki, aki pillanatok alatt megszúrt.

Visszatoltak az osztályra, majd délután jött Mohos doki, megnézte a leleteket és attól a pillanattól ihattam. 

Viszont az előrejelzések alapján estére meg is jött a várt hashajtóhatása a kontrasztanyagnak és este 7-kor kértem az ápolót, hogy nekem két lehetőségem van:

a./ összecsinálom magam 

b./ kimegyek a WC-re

Az utóbbiban maradtunk, azzal a megkötéssel, hogy akkor kiveszik a katétert. Ez is megtörtént. Nem volt annyira vészes, mint ahogy vártam. És büszkén kicsoszogtam a WC-re. 

Ekkor a délelőtti mélypontot felváltotta egy nagyon pozitív hangulat. Hiszen saját magam tudtam mozogni, igaz minden mozdulatnál fájtak a sebeim (főleg a bal oldaliak), de ÖNÁLLÓAN!

Aznap este és éjjel 7 deci folyadékot fogyasztottam.